A következő riportot (természetesen név nélkül) egy egyedülálló hölggyel készítettem. Az apropó, hogy a minap betörtek hozzá és rendesen kipucolták a lakását.

K.B.: – Nagyon zaklatott vagyok még mindig. A 13 éves kislányom nyitott rá a betörőkre. Elmaradt az utolsó órája, így hamarabb ért haza. Szerencsére csak félrelökték és az ijedtségen kívül más baja nem lett. Ez persze így nem igaz, de fizikai sérülései valóban nincsenek.
Távfelügyelet: -Volt valamilyen védelmi eszközük?
K.B.: -Mióta itt lakunk semmilyen atrocitásról nem kaptunk híreket. Főleg, hogy itt vagyunk a harmadikon. Ki gondolta volna??????
Tf.: -Volt valamilyen védelmi eszközük?
K.B.: -Nem gondoltuk, hogy szükség lenne riasztóra. Ráadásul a riasztó önmagában távfelügyelet nélkül semmit sem ér. Az igazság az, hogy sajnáltam azt a „párezer” forintot a távfelügyeletre. Most azért már másképp gondolom.
Tf.: -Hol jöttek be?

K.B.: -Az alumínium redőny alsó három csíkját felvágták majd feltépték. Az üveget meg valahogy benyomták. Berúgták.
Tf.: -Milyen kár érte?
K.B.: -Ami anyagiakban kifejezhető az se kevés. Családi ékszerek, apám arany Omegája, maradék valuták. Apám órás volt. Volt neki egy komolyabb óra gyűjteménye. Nagy részét itt tartottuk. Az értéke nem megállapítható. Forintot nem tartok idehaza. De Brigike perselyét elvitték. 50-60 ezer forint lehetett benne. Ráadásnak egy csomó tárgyunkat megrongálták. A tv-t összekarmolták, a szekrényajtókat leszaggatták. A könyvespolcot felborították és összeroppant. Elvitték a laptopom. Szerencsére a fényképeinket felraktuk pár hete egy felhőbe. Vitték a gépet is, amivel csináltuk őket. Ez az anyagi része, de az a félelem, amit azóta érzünk, nem kifejezhető. Aggódok a gyerek miatt és féltem az én tyúkszaros életem is. (-végre volt egy mosoly-)
Ami a legmegdöbbentőbb volt, az a pofátlanság! Képzelje el, hogy amíg pakoltak, az egyikük, valószínűleg egy nő, kávét főzött a többieknek. Elképzeltem, ahogy a csaj nyitogatja a szekrényeket, mire megtalál mindent és kérdezgeti a pakoló fiúkat, hogy hogyan isszák a kávét. Borzalmas.
Tf.: -A biztosító mit mond?

K.B.: -Az még egy szép történet. Amikor kötöttem, még arra is rábeszélt az ügynök, hogy írjak be nercbundát, meg egy csomó valótlanságot, mert ha valami történik majd, mennyivel több pénzt kapok. Most meg számlákat kérnek. Honnan a viharból szerezzek számlát az óra gyűjteményről? Arcátlanul felkínáltak 48 000 ft-ot.
Tf.: – Rendőrség?
K.B.: -Nem is tudom. Két szimpatikus nyomozó volt kinn. Azt mondták, hogy esélytelen, hogy megfogják őket. Ha el is kapnak néha nap egy-egy csapatot, akkor se nagyon van bizonyíték ellenük. Ha tetten érik, kicsit nagyobb az esély arra, hogy kivonják őket a forgalomból pár hónapra. Sajnos ez egy komoly iparág lett. Nem veszélytelen, de remekül fizet. Adtak néhány tanácsot a riasztóval kapcsolatban és feltétlenül ajánlották a távfelügyeletet.
Tf.: -Mi alapján fog távfelügyeletet választani?
K.B.: – Már választottam. Az volt a szempont, hogy minél rövidebb idő alatt érjenek ki. Itt az utcában nagyon nehéz parkolni, ezért csak olyan szolgáltató jöhetett szóba, akik nem egy fővel vonulnak. Az ár sem volt utolsó szempont, de a biztonságunk fontosabb, mint havi 1000 ft különbség.

Itt megszakadt a beszélgetés, mert megérkezett az ifjú hölgy az iskolából. Ahogy észrevett, láthatóan megijedt. Nagyon nehezen tudtuk meggyőzni, hogy jó szándékkal vagyok ott.
Mit hozhat a jövő? Ki gondolja úgy, hogy a közbiztonság javulni fog? Merre mutatnak a trendek? Túlnézhetünk országhatárainkon is. A tapasztalatom az, hogy ma már semmi sem „szent”. Betörnek gazdaghoz, szegényhez, középosztálybeliekhez. Elvisznek szerszámot, laptoppot, ékszert, sőt élelmiszert is. Rongálnak, törnek, zúznak. Vagy ahogy a Költő mondja; …….Ha kell embert is ölök”……..
Vigyázzanak az értékeikre és a szeretteik épségére.

-abonyi lászló-

Következik:
Interjú a …….„Vámpírral”!